Azért gondoltam, hogy erről is írok, mert sok változás történt a második héten. Egyrészt a furcsa, kezdeti tüneteim fokozatosan elmúltak. Egyre többet tudok talpon lenni, sokszor el is kapatom magam: főzök, mosok, takaritok.. Ami csalódás: a Lipoelastic hasszorító egy hét után bedobta a törölközőt!! Nem tudom, másnál ez hogy van, de egy hét után annyira kibolyhosodott a bandázs, hogy nem tapad rá semennyire már a tépőzár. Hívtam a forgalmazót, másnap cserélték, remélem ez tovább bírja. A drain eltávolítása után napról napra éreztem és láttam, hogy a seb környéke és a szeméremdomb is egyre ödémásabb, és ezt jeleztem is az orvosnak. Így a drain kivétel után egy héttel, a majdnem két hetes kontrollon három fecskendőnyi savót szívott le, amit nem éreztem - ezért elmondhatatlanul hálás vagyok!! ( Egyelőre érzéketlen a terület, háromszor szúrt meg). Azt mondta, párszor jöjjek még hetente ezt ismételni, aminek örülök is, mert felszabadító, de nagyon remélem, hogy közben nem jön vissza annyira az érzékelés, hogy érezzem a műveletet.. A köldököm miatt aggódtam még egy kicsit, mert folyton vérzett -váladékozott, de kitisztította, és mindent rendben talált, kiszedett a hatból három varratot és azóta tényleg napról napra szebb, mostmár merem erős vízsugárral mosni, aztán betadinos fülpálcával áttörölni. Érdekes, hogy bizonyos napokon kb olyan, mintha meg se műtöttek volna, máskor semmi se jó, sehogy se jó.. most épp az utóbbi van. Remélem a szerómától hamar szabadulok és nincs hematómám, ez ugyanis a nagy félelmem, és egy terület a köldök mellett sokszor érzékeny is, és olyankor nem tudok másra gondolni. Mutatom a képeket, egyre jobban tetszik, én az elején kritikus voltam, nem értettem, hogy tudjátok mind azt írni a 2 napos hasakra, hogy már most imádjátok, de egyre jobban szeretem én is, ahogy alakul :) Így most, utólag kezdem realizálni, hogy mire adtam a fejem és vajon meddig tart a felépülés, de próbálok bizakodó lenni, csak a családtagok tolerancia szintje van elég erősen csökkenőben, úgyhogy sietnem kell! Ja és ez a görbe hátas tartás se egyszerű pálya, a kiegyenesedés még nem megy teljesen, hát és nyakfájás viszont van rendesen, de azért remélem nem leszek a végére Quasimodo.

Túl vagyok a műtéten! Nagy örömömre negatív lett a pcr tesztem előző nap, így a kiírt dátum reggelén fél hétre már a kórházban vártam a soromat. Újabb gyorsteszt, majd az eredménnyel irány az osztály. Megmutatták a szobámat, le kellett zuhanyoznom fertőtlenítős szappannal és szinte azonnal jött a műtős fiú, hogy indulunk. Azt hittem a szobában rajzol be a doktor úr, de engedelmesen felfeküdtem. A szívem a torkomban dobogott! Vénát szúrtak és már toltak is a műtőbe, ahol két hihetetlen fiatal anesztes dokifiú várt, és két dolgot kértem tőlük, hogy tutira aludjak, aztán tutira ébredjek fel, abban a pillanatban semmi más nem érdekelt, csakhogy élve hazajussak a családomhoz.. Szorongattam a kis papírjaimat, rajta a fotókkal, milyen köldököt szeretnék, és milyet semmiképpen - ez nekem sarkalatos kérdés volt. Magyaráztam a doktor úrnak, aztán egyszer csak képszakadás ... Valamivel tíz óra után tértem magamhoz a szobában, úgyhogy nagyjából két óra lehetett a műtét. Még a magamhoz térés előtti emlékem, hogy rettenetesen remegek, táncolnak a lábaim, kocognak a fogaim és képtelen vagyok abbahagyni. Borzasztóan utálom, és mostmár mondhatom, hogy ez nálam narkozis és gerincvelői érzéstelenítés után is mindig bekövetkezik, és rettenetesen kifáraszt és huh, nagyon rühellem. Egyszercsak abbamaradt. Szerintem ekkor hívtam a családot, de utólag ez is kiesett. A nappalos nővér egy tündér volt, rengetegszer bejött, vérnyomást mért, stb. Nem jellemző rám, hogy hamar szeretek műtét után felállni, de most én kértem, hogy had mehessek ki wc-re. Elég jól be voltam fájdalom csillapítózva, úgyhogy nincs emlékem elviselhetetlen fájdalomról. Az első felállás majdnem ájulással végződött, de végül visszajutottam az ágyba. A nap folyamán egyre többet ültem ki, lassan belejöttem a két palackkal való mászkálásba, ettem is valamit. A doktor úr is azt hiszem benézett, mondta, hogy minden rendben volt, nagyon szép lett és igyekezett nekem hosszúkás köldököt varrni, ahogy kértem :) Azonnal fordulhattam oldalt is, illetve az ágy is állítható volt mindenféle helyen, plusz a fájdalomcsillapítóknak hála azt mondhatom, hogy szuper éjszakám volt. Míg másfél éve a császár utáni éjszakán azt hittem belehalok a fajdalomba, most aludtam vagy 5-6 órát és ez fantasztikus volt! Amivel meggyűlt a bajom, az a tej volt. Egész éjszakás ikres szoptatásból érkeztem a műtétre és másnap két görögdinnyével mentem haza, hiába fejtem ahányszor csak tudtam.. otthon hál Istennek a picik megszabadítottak a kínoktól :) A váltás ápoló csapat nem volt a legkedvesebb, de ezt simán lenyeltem, gondolom megvan a véleményük a plasztikai műtétre érkezőkről :) Másnap reggel a doktor úr kihúzta a fenti csövet - túléltem, és egy flakonnal mentem haza. Egy hétig anyukámnál tudtam aludni a kanapén, hogy minél többet tudjak pihenni, mert a négy gyerek az négy gyerek. Így el tudtam vonulni napközben is, ha már nagyon fáradt voltam. Akiknek hasonló szituáció merülne fel: Úgy volt, hogy leszoktatom az ikreket a ciciről a műtét előtt egy hónappal, de ez nem jött össze. Végül abban maradtunk a férjemmel, hogy éjjel ő alszik velük és nincs szopi ( az első egy hét maga volt az apokalipszis, képzelhetitek: ezek, mióta az eszemet tudják, egész éjjel szopiznak), nappal pedig óvatosan megpróbáljuk, ha nagyon kérik. A haskötő biztonságot adott, persze így is résen kell lenni nagyon, de nem lehetetlen dolog ( pedig abszolút annak tűnt a műtét előtt). Úgyhogy azóta is ez van, nappal időnként szopiznak, sokszor ketten egyszerre, én köztük hátonfekve - párnákkal felpolcolva. Az első hét nekem nagyon hullámzó volt. Mindenféle nagyon furcsa tünetem volt: heves szívdobogás, remegés, állandó rossz szájíz és kiélezett szaglás, torokfájás, szúró érzések a hasam különböző területein, fázás stb. Sokszor eléggé megijedtem, időnként konzultáltam Regőczi doktor úrral, aki nem is olyan egyszerű elérni :) Az ötödik nap mentem vissza, ekkor kihúzta a másik drain-t, na nekem ez horror volt, de nem részletezem. Egyébként mindent rendbe talált. Mondta, hogy nyugodtan zuhanyozzak, kifejezetten jó, ha naponta víz éri a sebet. Nekem a két csípőcsont közti varrat felszívódó, a köldökömben vannak kiszedendő varratok. A haskötőt nehéz volt megszokni, és nagyon nagy segítség volt, hogy a csoportban olvastam a trikóról, amit alá lehet venni és a gézlapokról, amivel ki lehet párnázni: nekem a köldök és a két csípőcsont, ahol a csövek jöttek ki, mindig extrán ki van párnázva, hogy ne vágjon a haskötő. Azóta persze már megszoktam és nagyon furcsa és ijesztő levenni, alig kapok nélküle levegőt, mint mikor a szülés után hirtelen nincs a tüdőnek alátámasztása és nagyon nehéz levegőt venni. A fájdalom általánosan egyébként nem olyan durva, mármint a hosszú vágás nekem alig fáj, az izomvarrat se durva, inkább ezek a szúr -ég-nyilall érzések nagyon kellemetlenek, mert nem tudom, mi normális, mi nem. Cataflam és algoflex kombón jól elvoltam, kb 10 napig szedtem rendszeresen, azóta alkalomszerűen, ha kell, főleg éjjel.

Elsős korom óta küzdök a súlyommal, ekkor kezdődött a hízás, ami átlagosan évi 10 kilót tett ki emlékeim szerint, mígnem elértem a kb 105- 110kg-os határt. 16 éves koromra egyfolytában próbáltam lefogyni, volt hogy a kilencven napos diétával lement 20 kiló, de aztán kb egy év alatt vissza is jött.. Ekkor kezdtem bele az időszakos böjtbe, aminek ekkor még a hivatalos nevét sem tudtam, csupán egy néhány soros minicikkben olvastam róla egy népszerű lap hasábjain. Egy éven át kitartottam benne, közben jött az első nagy szerelem, a kettő együtt 40 kg fogyást eredményezett. Nem fogytam gyorsan, heti ötször edzettem, jeges vízzel zuhanyoztam, még csak 17 voltam, de a bőröm már ekkor sem volt képes teljesen alkalmazkodni egy ekkora volumen változáshoz, emlékeim szerint már ekkor volt egy kis kötény hasam, hiába voltam 65kg, kilógtak a bordáim, azt a lógó bőrt a hasam alján igenis "be kellett pakolni" a bikinibe, és bár baromi jól néztem ki, mégis kövérnek és rondának éreztem magam. (Négykézláb helyzetben is irtóra lógott a bőr a hasamon, az izmos karomon is strias, lógó bőr volt stb) Másfél-két év után felhagytam a böjttel, lassanként jöttek fel újra a kilók, és 85kg körül megállapodott a súlyom. Tudom, hogy sokan nem hisznek benne, de tényleg nehezek a csontjaim, senki se hitte el, hogy ennyit nyom a mérleg! ( Ez a nehéz csont dolog nagyon létező dolog: a másfél éves ikreim közül az egyik 11 kg, a másik 12,5. Utóbbi viszont kinézetre és felemelve kb másfélszer olyan nehéznek hat, mint az előbbi ). Az első várandósságom ( 9 kg-ot híztam) után sikerült visszafogynom erre a 85kilóra, paleóztam is, tényleg csini lettem. A császár és a hatalmas pocak miatt azonban a kötényhas még rosszabb lett. Ekkor 24 -25 éves voltam. 27 évesen újra szültem, 4400g-os gyermeket és a várandósság alatt 18 kilót híztam. Innen már nem tudtam visszamenni a korábbi 85-re, 92-98kg között mozgott a súlyom. Ekkor lettem várandós az ikrekkel. Mivel nagyon szerettem volna őket is ( mint a második gyermeket) természetes úton megszülni, a korábbi baba súlyokból kiindulva komolyan diétaztam, hogy picik legyenek, sikerüljön a hüvelyi szülés. A fekvésük miatt sajnos ez nem volt lehetséges, és bár mindent megtettem, 2,8 és 3,5=6,3 kg-ot nyomtak ketten együtt úgy, hogy a várandósság alatt összesen hat kilót híztam, ergo a valóságban fogytam kb tíz kilót. Irdatlan nagy pocakom volt, nagyon szétnyiltak a hasizmaim, hiába tornaztam egy csomót rájuk. A szülés után 9 hónap alatt újra felszedtem 9 kilót. Az elmúlt egy évben, kb 3-4 hónap alatt leadtam 16 kilót keto vagy inkább alacsony ch tartalmú diétával, időszakos böjttel és azóta is tartom a súlyom. ( Továbbra is így étkezem) 95 kilóról 79-re fogytam, mindezt négy gyermek után! Szerettem volna megkoronázni ezt az eredményt és 15 év várakozás után megszabadulni a kötényhasamtól. A fogyás, a "kor" -32 vagyok, de ha fogy az ember, sajnos ráncosodik rendesen, és mivel nulla mozgással fogytam le, kizárólag étrenddel, hiába nem volt olyan gyors a fogyás, de a négy gyerek, a nulla alvás, ikrek szoptatása és életem eddigi legnagyobb magánéleti krízise nyomot hagyott rajtam, na.. Nyár óta készülök a műtétre lelkileg. Molnár Béla Akosnal, Molnár Istvánnál és Regőczi Tamásnál voltam konzultáción. Az előbbi kettő is szimpi volt, főleg Béla Ákos, de nekem a Rose elszállt árai miatt elvből nem jött szóba, mivel pont nem érdekel, csillog e padló alattam, vagy Swarovski kislámpa van e fölöttem. Regőczi doktor úr nem is tudom, hogy jött a képbe, de valamiért képbe jött, elmentem hozzá, egy füst alatt proktológiai szempontból is megvizsgált ( és azóta helyretett), ami nekem így tök jó volt. Szimpi volt, neki is négy gyereke van :), mindig minden kérdésemre válaszolt, és mindenki aki nála műttetett pocit vagy cicit és beszéltem vele, elégedett volt a doktor úrral és az eredménnyel. Az ár is jóval barátibb, így én mellette döntöttem. Egy hét múlva ilyenkor már túlleszek a műtéten... A novemberi konzultáción azt mondta, hogy kb manöken hasam lesz, szépen kifogytam a pocakból, szép lesz nagyon. Így legyen!! Nagyon izgulok, bízom a negatív pcr tesztben, hogy túlélem a műtétet, nem lesznek szövődmények, valahogy végigcsináljuk a lábadozast két brutál intenzív, szopós babával és hogy életemben először szép hasam lesz!!! Hogy látni fogom a köldököm, ami amióta az eszemet tudom, szomorúan lefelé néz. !!! Felépülés után nagyon szeretnék végre elkezdeni sportolni is, hogy izmosodjak, feszesedjek, ha a gyerekek ezt végre lehetővé teszik :) Drukkoljatok!