Az előbb nem mentek fel a képek mind és nem tudom hogyan kell szerkeszteni vagy hozzáadni az előző bejegyzésekhez képeket :(

Az első napokban már láttam, hogy nem lett szimmetrikus a két mellem, bár az egyikből ki is kellett venni kicsit a zsírszövetből, hogy közelítsenek méretben egymáshoz. Sokszor futott át a fejemen, hogy nem kellet volna ez az egész, de vsz. túlzott elvárásaim voltak, hogy majd vonalzóval-körzővel megrajzolt cicijeim lesznek. Mindenki mondta, hogy várjak, még rengeteget fog alakulni. És igazuk is lett. Sokat alakult; most telt le a 3 hónap és már boldog vagyok velük. Végre bárhol kapok magamra gyönyörű melltartókat, nem szégyenlősködöm a férjem előtt, és jaj, egyszerűen szuper és csodás érzés! A hegeim szépek szerintem, hegkezelővel kenem, ahogy a doktorúr javasolta (Cicaplast és Dermatix). Egészen eddig csak reggel vettem le a kompressziós meltartót, amikor kentem a hegeket és este tusoláskor. Nekem a váltómelltartóm egy Triumph Triaction melltartó volt, nem emlékszem, hogy ez melyik fajta, majd mutatok róla képet. A klinikán pedig Lipoelasticot kaptam, elöl kapcsos, testszínű modellt. Nagyon szeretem a Lipoelasticot, olyan jól tart, most is jó érzés abban lenni. Mutatom a mostani állapotot, elkértem a doktorúrtól a képeket, amiket készített rólam. Még pár szót arról, hogy miért féltem a műtéttől: A bimbók érzékenységét féltettem, de hála égnek mindkettő ugyanúgy szuperál. Eleinte kicsit túl érzékenyek is voltak, meg olyan érzés volt, mint amikor a póló kidörzsölni, de ez szépen elmúlt. Most még kicsit érzékenyek azért a hegek, de teljes életet tudok élni, már tornázhatok, mindent csinálhatok. Féltem, hogy egészséges létemre minek fekszem műtőasztalra. Az altatás azért nem kis dolog a szervezetnek, de most már úgy gondolom, hogy ez is megérte. Mondjuk korrekcióztatni biztos nem feküdnék vissza, mert látom, hogy az alaphoz képest mit hozott ki belőle a doktorúr... hát ég és föld.

2022.09.21-én volt a műtét. Reggel kellett mennem, le kellett tusolnom egy spéci tusfürdővel, aztán kaptam egy kompressziós harisnyát, köntöst és branült. Ezután bejött az anesztes orvos, kikérdezett mindenféléről, majd besétáltam a műtőbe. Ott ledobtam magamról a textilt (köntöst), bugyi maradt rajtam csak. Nagyon kedvesek voltak, első altatásom volt. Mikor éreztem, hogy kezd beütni a szer, jó munkát kívántam a teamnek, és utána már az ágyamban tértem magamhoz. Volt egy szobatársam, mindketten aludtunk volna, de a nővérek rettentő hangosak voltak, semmit nem lehetett pihenni. Emiatt legalább két hétig nem tértem teljesen magamhoz. Viszont még a klinikán kiolvastam egy könyvet, ha már aludni nem tudtam. Az éjszakás nővér cuki volt, de rém lelkiismeretes. Miután éjfél előtt még hangosan hallgatott valami videót és beszélgetett hosszan valakivel telefonon, beállította az óráját hajnali 3-ra is, hogy megnézze minden OK-e, töltött nekünk teát, stb. Ezt kihagytam volna azért, pedig tleg aranyos volt meg kedves. Amikor tudtam volna aludni, akkor meg már annyira fájt a hátam a háton fekvéstől, hogy azért nem ment az alvás. Fájdalmam nem volt egyáltalán a melleimben se a műtét után közvetlenül, se később. A műtét után egy szoros fáslit kaptam a melleimre, mert a doktorúrnak még a régi méretem volt felírva és ahhoz vette meg a kompressziós melltartót, de a műtét után nem sokkal már hozta is a jó méretet, amit a hazamenetel előtt kaptam meg. A doktorúrban teljesen megbíztam, most is a kése alá feküdnék, annak ellenére, hogy apróságok vannak, amik zavartak az elején, de már abszolút nem. Műtét után mindent elmondott a doktorúr, amit tudni kell és megbeszéltük az első kontroll időpontját egy hét múlvára. Az egyhetes kontrollon lekerült a fehér tapasz. Nagyon megkönnyebbült érzés volt! A háromhetes kontrollon volt a varratszedés. Az viszont borzalmas volt. Azt hittem, letépik az új ciciket a mellkasomról. Fú, ezt soha többet nem kívánom. Viszont utána megint kicsit felszabadultabb érzés volt. Innentől lehetett kenni hegkezelővel. Nekem Cicaplastot és Dermatixet ajánlot az orvos. Dermatix nem kapható éppen nálunk, hiánycikk, úgyhogy végül ebay-en rendeltem.

Nem is tudom hol kezdjem. Lehet, hogy csak a lényegre kéne szorítkoznom, de inkább leírom nagyvonalakban az elejétől. Engem a természet eleve lógó cicikkel áldott meg, olyannak nőttek meg. 75C mellméretem volt anno, majd a gyerekek számával lett mindig nagyobb: 75D, 75E és végül 75F. Mindig úgy gondoltam, hogy majd egyszer megcsináltatom. Komolyabban a 3. gyerek születése után fél évvel kezdtem nézelődni, akkor találtam meg a plasztika csoportokat a FB-on. Felírtam néhány nevet, akinek tetszettek a munkái. Tudtam, hogy még sokáig fogok szoptatni. 2018 vége felé már megvolt az a pár név, akikhez bizodalmam volt. Végül 2021 augusztusában mentem el az első konzultációra Dr. Varga Zsomborhoz. A doktorúr volt nálam a No.1. jelölt. Nagyon tetszettek a nyilatkozatai, illetve az alázat a honlapján, amit a nők felé tanúsít, meg persze a munkái, amiket láttam. 2021-ben 750e volt az ajánlat, ami 2022-től 850e-re emelkedett. Ekkor még nem éreztem magam késznek rá, plusz éppen életmódváltás előtt álltam. Ekkor voltam 168cm és 73-75kg. Második orvos Dr. Pap Péter volt, akinek se a stílusa nem tetszett, se a műtéti technikája, az áráról ne is beszéljünk, 1,8millió Ft-ot mondott. Utána Sobor GYörgy magánklinikájára mentem a XVIII. kerületbe. Ő is szimpatikus volt, ráadásul közelebb is van hozzánk. Ekkor volt 2021. december. Az életmódváltás jól haladt, 2022 augusztusában jelentkeztem újra Varga Zsombor doktorúrnál, hogy nézze meg, hogy az akkori 54,5kg-ra fogyott testsúlyom okozta állapotok mit változtatnak. Írtam egy rövid e-mailt, leírtam benne még pár kérdést, ami kétség volt bennem. A doktorúr felhívott telefonon és megválaszolta a kérdéseimet. A cicikről pedig elég volt fényképet küldenem, nem kellett személyesen elmennem hozzá újra. Hamar érkezett is a választ, hogy a honlapon megadott árral számolhatok. (Ekkor jött az infláció meg a váság, és szeptembertől áremelkedés történt, így lett 950e Ft a műtét.) Ezután még kicsit gondolkoztam, majd gyorsan időpontot kértem. Most csatolom a kiindulási alapot.