Lekerült a kötés, mindent rendben talált a doktor úr a varratokkal. Új kötést nem kaptam, gézlapokkal kell fedni a varratokat csak a melltartóban. Gyors zuhany engedélyezett mostantól. A bevérzésekre fekete nadálytőt javasoltak, valamint a mell bőrének hidratálását. Felszívódó varrataim vannak, 2 hét múlva megyek legközelebb kontrollra. Ott csak egy pillantást tudtam vetni az új melleimre felülről, tükör nélkül. Itthon nagyon furcsa érzés volt zuhanyzáskor tükörbe nézni, alig mertem levenni a melltartót, őszintén sokkoló volt először látni így magamat. Nem csak a véraláfutások és hegek miatt, hanem az egész látvány nagyon idegen volt. Tudom, hogy sokat változnak még, de a jobb bimbóudvar azért kicsit aggaszt, nagyon kicsinek látom most a balhoz képest. Egyébként egész mozgékony vagyok már, itthon sok mindent megcsinálok már meg a gyerekek körül is. Feküdni még csak hanyatt tudok, fájdalomcsillapítót még napi egyszer be kell vennem, szúrkáló fàjdalmam van néha főleg jobb oldalon, a vízszintes heg is érzéjeny. Na és a viszketés… A jelen állapot nem túl guszta, de azért csatolok pár kèpet. Folyt. Köv.

November 7. hétfőre volt a műtéti időpontom. Különösebb félelem nem volt bennem. Még semmilyen műtétem nem volt korábban altatásban, így első sorban inkább attól tartottam. A műtét előtti napokban lefoglalt az itthoni dolgok szervezése, előkészítése, hogy minden rendben menjen a gyerekekkel. A délutáni időpont ideális volt számomra, a gyerekeket el tudtam vinni suliba, oviba reggel, itthon az utolsó simítások, jegyzetek a férjemnek:) Mikor a saját kórházi holmimat pakoltam, úgy éreztem, mintha pl wellnessbe készülnék egyedül:) 13 órára kellett mennem a dr Rose klinikára, elfoglaltam a szééép szobámat, átöltöztem, egy-két formaság, aláírni való után még aludtam is egyet, mielőtt jött hozzám a doktor Úr. Akkor méregetett, berajzolt, válaszolt a kérdéseimre, majd egyből kísértek a műtőbe 15:30-kor. Ott már azért éreztem a dolog súlyát. Elkezdtek sürgölődni Körülöttem, becsuktam a szemem, igyekeztem nyugodt maradni továbbra is. Vénát szúrtak, vérnyomásmérő, fejpárnát beállítottuk.... aztán 2 órával később az ágyamban ébredeztem. Feszülést éreztem az új melleimnél, oldalt szúró fájdalmat, ami azért viselhető volt. Kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, izomlazítót, mert görcsös érzésem is volt a lapockáim alatt. A doktor Úr még ránk nézett , mielőtt hazament. Este 8-kor próbáltam először felülni, hányingerem lett, levert a víz, vissza fekvésbe, elaludtam újra. Éjszaka már ki tudtam menni mosdóba, de azért még elég fárasztó volt és rossz érzés a melleimnél is. Másnap reggel megint jött az orvos, gyors szemle, zárójelentést, recepteket megkaptam és 10 órakor már itthon is voltam. Ekkor még az altatás miatt fáradékony voltam, sokat aludtam. Jobb mellemnél egészen oldalt jelentkezett továbbra is egy elég kellemetlen szúró, égő fájdalom kisebb mozdulatokra is, ez még két napig elkísért, de napról napra mozgékonyabb lettem. Ma 4 napja volt a műtét, ma már a szúró fájdalmat sem éreztem, már csak a vérhigítót szúrom :) Amit eddig látok az eredményből, az annyi, hogy már tutira nem lóg! Feszül, duzzadtak, oldal irányba is. Ezen a héten a férjem van szabin, jövő héten anyukám lesz nálunk, igyekszem pihenni, kímélni magam, ahogy elő van írva. 15.-én megyek az 1 hetes kontrollra, nagyon izgatott vagyok! :) folyt. köv.

Az elmúlt 7 évben szültem két gyerkőcöt, akiket 2x2 évig szoptattam. Az első szülés után rajtam maradt 10 kiló... Az elmúlt egy évben sikerült lefogynom 10+pár kilót, újra barátságba kerültem a testemmel, kivéve a melleimet. Amúgy sem voltak kicsik, 75D volt a méretem a terhesség előtt, amiből a második gyerek szoptatása alatt 80F lett. majd a fogyás után 80E, jóóól megereszkedve. Elhatároztam, hogy megcsináltatom a melleimet, mert nagyon nem tetszettek esztétikailag, zavartak a sportolásban, ruházkodásban, talán még kövérítettek is. Idén decemberig még Gyesen vagyok, így mindenképp szerettem volna túlesni a műtéten az újbóli munkába állásom előtt. Elkezdtem keresgélni a neten, ki lenne a megfelelő orvos számomra. Nem számoltam a hosszú várakozási idővel már a konzultációs időpontokra is, emiatt kiesett több név is a kosárból. Igazából azt sem tudtam pontosan, milyen beavatkozás lenne szükséges. Az egyik orvossal történt emailes üzenetváltásunk után derült ki számomra, hogy kisebbíteni is kellene, így ezek után célzottan ebben járatos orvot kerestem. ( az emailes orvos csak felvarrást vállal C alapig...). A facebookos csoportban olvasgattam sokat a témában, így foglaltam időpontot Dr. Molnár Béla Ákoshoz a Rose-ba. 2 héten belül mentem hozzá konzira szeptember 1.-jén. Ő is kisebbítést javasolt, felvarrással, bimbóáthelyezéssel és azzal a bizonyos hálóval. Olvastam a honlapjukon és a csoportban is róla. Mivel én sehol más orvosnál nem találkoztam ezzel a témával, rá is kérdeztem, hogy szerinte miért nem terjedt el szélesebb körökben az alkalmazása? Erre nem nagyon tudott ugyan mit mondani, de végül elég volt nekem az ő meggyőződése, hogy segít a műtéti eredményt tartósabbá tenni a gravitációval szemben. Szimpatikus volt, a szakmai múltja, tapasztalata ezen a téren nagyon meggyőző volt számomra, így aztán kisebb hezitálás után (nem kellene e több orvoshoz is elmennem) műtéti időpontot is foglaltam november 7.-re.