Sziasztok!:) Jöttem egy kis helyzetjelentéssel. Megvolt a következő kontroll, s a héten 4 hetes a nózim:) A gipszlevétel utáni első néhány nap azzal telt, hogy barátkoztam az orrommal:D szerintem ezzel a legtöbb lány így van:) igyekeztem pontosan betartani a Doktornő utasításait, csepegtettem, fújtam bele, hűtöttem, kenegettem, szedtem a gyógyszert ameddig kellett és vitamin ezerrel:) Nekem sajnos eléggé fájdalmas volt a gipszlevétel utáni első hét, ezért fájdalomcsillapítót is szedtem, a második héttől viszont már fokozatosan napról-napra egyre kevésbé fájt. Néha még most is fájdogál és néha fura kellemetlen érzést érzek az orromban, de egyébként teljesen bírható:) Az első 2 gipszmentes héten amúgy nem mostam rendesen arcot, vattapamacsot vizeztem be, áttöröltem az arcomat, majd micellás víz, s a végén újra vizes pamacs. A gipszlevétel után 2 héttel kellett mennem újabb kontrollra, s fel voltam készülve, hogy csomó mindent fogok majd kérdezni, aztán mikor beléptem a rendelőbe és megláttam a mosolygós Doktornőt, persze, hogy azonnal mindent elfelejtettem :D jó, hát választ kaptam így is mindenre, amiket akartam kérdezni, mondta magától:) A Doktornő szerint nagyon szépen gyógyulok, belsőleg és külsőleg is minden a legnagyobb rendben van. Van keringés, nem színeződik az orrom, egyelőre minden a tervezett műsor szerint halad:))) Én továbbra is nagyon boldog vagyok, és nagyon nagyon hálás a Doktornőnek, hogy abból a hihetetlenül rossz állapotú orrból varázsolt egy ilyet... Sokszor csak nézek a tükörbe és nem hiszem el, hogy ez tényleg az enyém:D minden nap eszembe jut a Doktornő, hogy 7,5 órán át műtött, és időnként kicsit el is érzékenyülök:) megígérte, hogy segíteni fog, s mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobb legyen, s tartotta magát az ígéretéhez:) Most már kicsit bátrabban nézegetem a műtét előtt készült képeimet és nem hiszem el, hogy én 3 éven át azzal az orral éltem... A következő kontrollig még használnom kell a tengervizes orrsprayt, az orrcseppet, és 2 féle krémmel kenem, de már rendesen tudom tisztítani az arcom (azért csak óvatosan persze:)). Ami új, hogy most már (a 3. héttől) napi 2x kell nyomnom az orrom. Két párnán alszom egyelőre, és csak hanyatt fekszem. Nem túl kényelmes, de betartom, amit a Doktornő mond:)) A képeken a 4. hétben van a nózim, s természetesen még nagyon duci. Majd még jelentkezem=)

Másodikán lettem műtve ugye, s 9-én pénteken kellett mennem gipszlevételre. A doktornő annyira édes volt:) mikor hallotta, hogy megérkeztem, egyből elém jött, kérdezte hogy vagyok, minden rendben volt e a héten, mondta, hogy aggódott miattam, de tekintve, hogy nem hívtam, gondolta, hogy csak rendben volt minden:)) nagyon kedves volt most is:) mondta még, hogy nagyon izgul, hogy mi van a gipsz alatt, féltünk a szövetelhalástól.. És hát a gipszlevétel.. mit ne mondjak... nekem fájt, mint a fene. Nagyon óvatosan csinálta a Doktornő, de mondta, hogy nem is csodálkozik, hogy fáj, nagyon drasztikus dolgokat kellett csinálnia az orrommal, és számítsak rá, hogy még vagy 2-3 hétig simán fájni fog. Lányok nyugi, amúgy ez normál esetben nem ennyire vészes és nem szokott így fájni, én voltam nagyon problémás. Szóval, ha műtét előtt állsz ne szarj be emiatt:) Megkönnyebbült az orrom és az arcom is miután lekerült a gipsz, és végre fellélegezhettünk, mert nem történt szövetelhalás:) Kitakarította még a nózimat, hűtötte, végigtapogatta, hogy minden a helyén van e, aztán megnézhettem... gyönyörű lett! Nem lóg, nem hosszú, ott van, ahol lennie kell, szép a színe is, nem történt semmilyen elváltozás. Boldog voltam a látványtól, csak még nem fogtam fel, hogy az az én nózim:))) Nagyon duci még, rengeteget fog változni, alakulni. Most így egyelőre nagyon tetszik, de őszintén szólva félek a további alakulástól... Horpadások voltak az orromon és nagyon durván jobb oldalra ferdült és a végén volt egy kis csücsök, amitől még ferdébbnek hatott.. s műtét előtt mondta a Doktornő, hogy nem tudja mennyit fog tudni levenni a ferdeségből, illetve a horpadásokat mennyire tudja majd kiküszöbölni. Jelenleg látszik némi aszimetria, hogy húz kissé jobbra az orrcsúcs, de szinte alig észrevehető. Attól félek, ha majd leapad, akkor jobban fog látszani. De bárhogy is lesz, már most sokkal sokkal sokkal jobb, mint amilyen volt. Belsőleg tökéletes, kapok levegőt, nem dugul be, nem vérzik, semmilyen problémám nincs vele:) a külső dolgok egy kissé aggasztanak, de nagyon boldog vagyok, hogy most így néz ki, és már most látszik, hogy ha kissé ferde is marad, vagy horpadás lesz rajta, akkor is nagyon szép:) legalábbis sokkal szebb, mint ami azelőtt volt:) Tudom, hogy a Doktornő mindent megtett azért, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle. Nagyon lelkiismeretes, profi és én végtelenül hálás vagyok. Azért 7, 5 órán át műteni nem kis dolog... Hihetetlen, amit csinált:) Kép: felső sor gipszlevétel után készült és még nagyon dagi :))) az alsó sor a kórházban készült közvetlenül műtét előtt. Szeptember 22-én megyek újabb kontrollra, utána majd jelentkezem friss képekkel:)

*tíz perc elteltével* (legalábbis annyinak tűnt :D) Nagyon fáradtan ébredtem az altatásból, az első emlékem az, hogy mondták, hogy ne érjek a nózihoz. Ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy vége van, túl vagyok rajta. Nehéznek éreztem mindenem, nem bírtam mozogni, és nagyon rosszul voltam, hányingerem volt. Majd kicsit később bejött hozzám a Doktornő és mondta, hogy 7,5!!!!!!! órán keresztül műtött, és minden rendben ment, szépen viselte az orrom a műtétet, nem volt semmi probléma, és amit szeretett volna megcsinálni, azt megcsinálta. A fülemből végül nem vett ki porcot, azt mondta, hogy tudott elegendő anyagot kiszedni az orr többi részéből és azt helyezte az orrcsúcsba. Vidám volt, hogy sikerült a műtét, de közben fáradt is, hiszen elég hosszú volt:) ezután elköszönt, s mondta, hogy reggel be fog nézni. Délután olyan 6 óra körül tértem magamhoz annyira, hogy tudjak szólni a páromnak, hogy megvagyok. Gyakorlatilag 10 órán keresztül semmit sem tudtak rólam, a klinika ugyanis nem értesítette a páromat a hogylétem felől. Na sebaj, miután beszéltünk beszáguldott hozzám. Meg volt ijedve, mert szó szerint szürke voltam. Elég rosszul is éreztem magam, éjjel háromszor hánytam is és nagyon szédültem még reggel is. Lányok, ne ijedjetek meg, én már 3x voltam ezelőtt altatva és nem volt ilyen probléma. Ez a műtét nagyon hosszú volt, sokáig altattak ezért volt rossz színem, és sok vért is nyeltem, ezért hánytam. De a nagy többségnek nincs semmi baja altatásból ébredve:) Na hát az éjszaka úgy ahogy eltelt rosszulléttel, gyengeséggel meg ilyenek. Másnap reggel még mindig émelyegtem, vagy 2 falat szendvicset tudtam csak enni. Teát viszont ittam, az elég jól is esett. Olyan 7 óra után bejött a Doktornő, örült, hogy magamnál vagyok, azt mondta, hogy az este elég rossz színben voltam:)) Kitakarította az orromat, közben átbeszéltük a műtétet, mondta, hogy PDS fóliát kellett betennie és végülis sikerült egészen jó formát adnia a nózinak. Már gipszen keresztül is látszott, hogy nem lóg az orrom és egyenes, ott van, ahol lennie kell végül megbeszéltük, hogy következő héten pénteken találkozunk, akkor leveszi a gipszet és végre láthatom az új nózit:) Eredetileg szerettem volna még aznap hazautazni, de a Doktornő arra kért, hogy csak vasárnap menjek haza, mert nagyon messze lakom, s ha bármi gond van, akkor tudjon segíteni. Végülis jó döntés volt Pesten maradni még egy éjszakát, mert vasárnap már sokkal jobban éreztem magam, valószínű szombaton még rosszul lettem volna az autóban. Otthon igazából nem volt semmi különös, elég gyorsan eltelt az első hét, nagyon sokat aludtam. Nem lilultam be egyáltalán, amin a Doktornő is csodálkozott, viszont az orrom és környéke fel volt dagadva eléggé. Érdekes módon fájdalmat úgy a 4. naptól kezdtem érezni elég erősen, az egész orrom sajgott, fájt, muszáj voltam fájdalomcsillapítót szedni, főleg evés után éreztem h eléggé fáj, ezért csak nagyon keveseket tudtam enni. Ezt leszámítva tényleg gyorsan teltek a napok. (kép: műtét után a kórházban, illetve otthon. Próbáltam én mosolyogni, de nem ment, ugyanis nagyon be volt dagadva az orrom alatt a szám és az arcom is:)) )

A műtét előtti időszak Természetesen nagyon izgultam, hogy ne legyen gond az orrommal, nagyon akartam a műtétet s nagyon örültem, hogy a Doktornő elvállalt. A műtéti időpont egyeztetéskor a Doktornő asszisztense, Anna el is küldte nekem e-mailben a kitöltendő dokumentumokat, a szerződést, illetve a listát a gyógyszerekről, amiket műtét után kellett szednem. Ezeken kívül én kaptam még műtét előttre is gyógyszert, cseppeket és kenőcsöt is, hogy minél jobb állapotban legyen a nózim a nagy napon. És rengeteg vitamint is szedtem. Mondjuk azt most is szedek:)) 1 hónappal a műtét előtt megkerestek a kórháztól (Dr24 Multiklinika), a szintén nagyon kedves esetmenedzser mindenről türelmesen tájékoztatott.:) küldött ő is e-mailben néhány kitöltendő dokumentumot, amiket kitöltve vissza kellett küldenem neki is és a Doktornőnek is. Illetve kérte, hogy az orvosi vizsgálatokat végezzen el, és azokat is küldjem el nekik. Idehaza Romániában végeztem el minden vizsgálatot (labor, EKG, röntgen), és amire kellett kértem magyar fordítást. Minden probléma nélkül elfogadták:) Műtét előtt 2 héttel hívott az esetmenedzser a kórháztól, hogy szükség van még egy aneszteziológiai konzultációra, amire személyesen el kell mennem a klinikára. Ennek azért nem örültem, mert nem számítottam rá, hogy műtét előtt még el kell utaznom Pestre, az nekem még plusz 600km oda s vissza, de ha egyszer így kell, akkor így kell, nincs mese:)) a konzultáción amúgy minden rendben ment, az altatóorvos is aranyos volt és ő volt bent a műtőben is. A műtét napja No... hát, elérkezett a nagy nap:)) Szeptember 2-án péntekre volt kitűzve az időpont, és aznap csak engem műtött a Doktornő, mert hosszú műtétre számított, azt mondta, hogy kb olyan 5 órás vagy még hosszabb lesz a műtét, amennyiben engedi az orrom. Reggel 6:30-ra ott kellett lennem a klinikán. Tekintve, hogy nagyon messziről érkeztem, előző nap már Budapesten voltunk, hogy még véletlenül se késsek és tudjak éjszaka pihenni is valamennyit. Szóval reggel 6:30-ra ott voltunk, igénybe vettük a kórház parkolóját ehhez le kellett adni az autó rendszámát az esetmenedzsernek, ő pedig intézte a többit:) A klinikán mindenki kedvesen fogadott. Kicsit várni kellett, aztán felvették az adataimat, majd végeztek egy kovid gyorstesztet. Olyan 7 óra körül kb lekísértek a szobámba. A párom egészen idáig kísérhetett. Kétágyas szobába kísérték, de csak én voltam, mivel mást nem műtött a Doktornő. Az ápolók mindenről tájékoztattak időben, a délutáni váltás nagyon aranyos volt:) Le kellett zuhanyoznom egy előre odakészített fertőtlenítős cuccal, majd egy egyszerhasználatos köntöst kellett felvennem, és így vártam a Doktornőt,aki nagyon kedvesen, és vidáman belibbent :D Megvizsgálta még egyszer a nózimat, és mondta, hogy szerinte ez így rendben van és műthető, de ha probléma merül fel, akkor azonnal összezár. Tudtam, hogy a legjobb döntést fogja meghozni az érdekemben, és egy kicsit sem féltem:) közben befonta jobb oldalt a hajamat, hogy a fülem legyen szabadon, amennyiben a szükség úgy hozza tudjon könnyen hozzáférni, hogy vegyen ki belőle porcot az átültetéshez. Ezután kérte, hogy a fertőtlenítős szappannal mossak arcot, majd berajzolt, mondta, hogy vegyem be a szekrényen lévő kicsi tablettát, pisiljek még egy utolsót, feküdjek le és várjam, hogy jöjjenek értem és vigyenek a műtőbe. Én pedig engedelmeskedtem:)) Kicsit később jött értem egy helyes fiatalember, aki ágyastól áttolt a műtőbe:)) Ott már várt az altatóorvos, az asszisztense, néhány ápoló és néhány perc elteltével a Doktornő is bejött. Folyamatosan beszélgettek velem, közben kaptam egy branult, rákötöttek a gépekre, végül pedig az arcomhoz emelték az altatógázas maszkot, jó munkát kívántam mindenkinek és már aludtam is :D (a kép a műtét napján készült)

A bátorító szavak után elkezdtem a keresgélést először országon belül (Románia). Nem találtam olyan orvost, akiben megbíztam volna. Tudtam, hogy profihoz akarok menni, olyanhoz, aki orrokkal foglalkozik, olyanhoz, akire maximálisan rábízom magam. Nem találtam ilyet.. Annyira nem, hogy még konzultációra sem mentem senkihez, mert egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármelyik is az én orvosom lenne. Már kezdtem feladni s arra gondolni, hogy talán jobb lesz, ha így marad, minthogy valaki megműtsön, aztán lehet, hogy még rosszabb lesz, mint azelőtt. Aztán valahonnan jött egy sugallat, hogy a Facebook keresőbe írjam be, hogy plasztikai sebészet (vagy valami ilyesmit írtam be:)) ), s egyből ki is dobta a sebeszem.hu Facebook csoportját. Ott kezdtem végül nézegetni, olvasgatni, keresgélni, aztán néhány nappal később regisztráltam ide és itt olvasgattam naplókat. Bizonytalan voltam nagyon, és nem is gondoltam igazából komolyan, hogy Magyarországon keressek orvost, igazából csak kíváncsi voltam a magyarországi orvosokra és a páciensek véleményeire. Aztán azon kaptam magam, hogy minden nap orvosok után kutatok, s játszadozom a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis Magyarországon műtenének, s ki lenne az orvosom. 4 név merült fel: Kárász, Rezek, Járai és Varga Klára. Kárászt elég gyorsan el is vetettem, majd néhány nap múlva Rezeket is. Maradt tehát Járai és Varga. Tuzetesebben utánuk néztem és végül a megérzésemre hallgatva úgy döntöttem, Varga Klárának szavaznék bizalmat. 2021 június elsején hívtam fel őket és kértem időpontot 1 órás konzira. Szeptember 30-ra tudtak időpontot adni. Nagyon messze volt, úgy éreztem sose jön el, de gondoltam sebaj, addig bármi megtörténhet, ha mégsem jön össze, lesz időm lemondani. Szerencsére nem jött közbe semmi és eljutottam a konzira. Eljött végre a várva várt találkozás és azt kell mondjam hogy a doktornő valóban egy angyal. Hihetetlenül kedves, alapos, segítőkész. Megemlíteném Annát, aki a doktornő mellett dolgozik, ő is végtelenül kedves és aranyos:) illetve Judit, akivel csak telefonon beszéltem, de őt is hivogattam elég gyakran, és mindig nagyon kedvesen állt hozzám:) Egy nagyon részletes vizsgálat után a doktornő megállapította, hogy nagyobb a gond az orrommal, mint azt gondoltam. Nem csak külsőleg nem szép, de belsőleg is komoly problémák vannak, amiket feltétlenül helyre kéne hozni műtéttel, de jelen állapotban nem vagyok műthető.. Gyakorlatilag nincs vérkeringés az orromban és ha így műt meg, akkor lehet hogy szebb lesz az orrom, de a bőr könnyen elhalhat, ráncos lesz, megfeketedhet, szürkülhet, s ezt pedig nem akarjuk. Mindemellett az orrnyálkahártya is erősen sérült, az orrcsúcsból pedig kiszedték majdnem az összes porcot. Ezt vissza kell pótolni, ha van elég anyag az orrnyeregben, akkor onnan, ha nincs, akkor fülből. Mondta még, hogy amennyiben eljutunk a műtétig, olyan 5+ órás lesz. Az első lépés mindenképp az, hogy megpróbáljuk helyreállítani a keringést. Ezt Drakula terápiával lehetne megoldani, de ez sem biztos, hogy sikerülni fog. Ha kezelés után nem jön annyira helyre a keringés, amennyire a Doktornő szeretné, akkor nem tud megműteni. Én már a reménynek is örültem, és belementem mindenbe, amit javasolt. Ezek után kaptam Drakula terápiára időpontot december 20ra, és elküldött egy arckoponya CT-re. A CT nagyon szépen kimutatta, hogy az orrsovenyem is ferde. Szóval hiába volt az előző 2 műtét, sem az orrsövényemet, sem az orrkagylót nem hozták helyre. Gyakorlatilag amihez hozzányultak az orromon az mind rossz.. A Drakula terápiáról Szóval december 20-án visszatértem Klára doktornőhöz az első kezelésre. Aki nem ismeri az eljárást annak elmondom, hogy ez abból áll, hogy vett tőlem egy kis vért és azt valamilyen formában visszafecskendezte a nózimba. Fájt, mint a franc. Ezután a doktornő mondta, hogy masszírozzam kicsit minden nap az orromat és legyek pozitív:)) ezzel nincs gond, alapjába véve pozitív, vidám ember vagyok:) A következő kezelésre március 5-én került sor, majd csináltunk még egy utolsót június elején. Ekkor már a Doktornő úgy látta, hogy van esély a műtétre, s kaptam műtéti időpontot szeptember másodikára. Oké, hogy az időpont meg volt, de úgy egyeztünk a Doktornővel, hogy ha újra elkezd pirosodni vagy lilulni az orrom, akkor lemondjuk a műtétet. Szerencsére nem volt semmi gond, a kezelés után kifejezetten jó színben volt a nózim Tekintve, hogy minden bizonytalan volt, ami az orrommal kapcsolatos, nem csináltunk látványtervet. Nem tudta a Doktornő, hogy mit fog tudni kihozni belőle, a gyenge keringés miatt pedig az sem volt biztos, hogy egyáltalán be tudja fejezni a műtétet. Megígérte, hogy a legjobb tudása szerint fog eljárni és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle. Én pedig maximálisan bíztam benne.:) (ezen képen valamennyire látható a horpadás az orromon, de a ferdeséget nem adja vissza)

Sziasztok!:) Eljött az én nózi-sztorim is:)) Visszamegyek a kezdetekhez, szóval elég hosszú lesz:) Út Erdélyből Varga Klára doktornőig Az én történetem is, mint olyan sok embernek gyermekkoromig nyúlik vissza. Még ovis koromban eltaknyoltam a lépcsőn s az orromon landoltam. Valószínű ennek hatására alakult ki később orrsövényferdülés, ami már 10 éves korom körül kezdett látszani. Az orrom az évek előrehaladtával nagyon szépen növekedett, az orrsövényem ferde és nagy lett. Mindig utáltam és zavart ha valaki profilból nézett, mert úgy látszott csak igazán, hogy mekkora az orrom, szemből pedig az látszott, hogy ferde. Nem csak nem volt szép, de levegőt sem kaptam rajta, éjszaka mindig kiszáradt a szám, s evés közben is gyakran a számon lélegeztem, ami főleg társaságban nagyon zavaró volt. Ja és igazából gyermekkorom óta horkoltam is. Tizenévesen több fül-orr-gégész is látott, de kb mind ugyan azt mondta: műteni kell, de csak 18 éves korom felett ajánlott. Más egészségügyi problémák miatt végülis 25 évesen, 2018-ban jutottam el oda, hogy ismét felkerestem egy fül-orr-gégészt, aki orrsövényferdüléssel és orrkagyló nagyobbodással küldött egy kolozsvári fül-orr-gégészhez, aki meg is műtött. A doki határozott volt, kedves és nagyon meggyőző. Nos, mindezek ellenére hiba volt bíznom benne. Úgy ébredtem a műtét után, hogy az orromon volt egy sín, az orrom alatti részen varratok voltak és jó alaposan tele volt tömve tamponnal. Közölték, hogy csináltak némi esztétikát is, levettek az orrsövényből s így már nem olyan nagy az orrom. Az elején még örültem is neki. Miután levették a gipszet még kifejezetten tetszett is az orrom, elvégre szebb volt, mint műtét előtt, valóban nem volt olyan nagy és kevésbé tűnt ferdének, de még mindig ferde volt, leginkább az orrcsúcs. A doki azt mondta, hogy azért tűnik ferdének, mert még dagadt és ha leapad szebb lesz, ez kb egy év. Nos a kezdeti lelkesedésem és örömöm elég gyorsan apadni kezdett, ugyanis ahogy ment le a duzzanat, úgy rajzolodott ki egyre egyértelműbben, hogy az orrcsúcs bizony ferde.. Nem is kicsit. Kontrollra egyáltalán nem hívott vissza, én toltam magam, hogy nézzen már meg, mert valami nem oké... De azt mondta hogy várjak 1 évet, addig alakul majd és minden jó lesz. Aha. Nem lett. A helyzet az, hogy kb 1 év után újra visszamentem, hogy nézzen meg, hogy szerinte ez így jól van e, mert szerintem nem. És levegőt is nehezen kaptam ismét. Azt a választ kaptam, hogy meg tud műteni újra és jobban fogok majd levegőt kapni és az orrom pedig még alakulni fog. Mondtam, hogy nekem ez így nem oké, és ajánljon inkább egy plasztikai sebészt, mert nem vagyok jártas a témában, küldjön valakihez. Erre ő biztosított afelől, hogy ezt ő is simán megtudja oldani és semmi szükség, hogy plasztikára költsek, amúgy is a plasztikai sebészeket az érdekli, hogy szép legyen az orrom, de nem foglalkoznak azzal, hogy funkcionálisan is rendben legyek. Majd ő megcsinalja, nem nagy dolog... S én hittem neki. Ismét. Hiba volt. Immáron másodjára műtött 2019ben, és már műtét utáni első nap láttam, hogy az orrom még ferdébb, mint azelőtt. A sírás kerülgetett, de ő azzal biztatott, hogy idő kell neki, amíg kialakul. És én vártam türelmesen, bizakodva. Eltelt 2 év, már 2021-et írtunk és az orrom állapota a következő volt: minden nap bedagadt, lelohadt, belilult, pirosodott, vérzett, fájt, folyton be volt dugulva, s folyamatosan egyre csak feeeerdüült, s mintha hosszúkásodott is volna... Annyi kis pozitívum mégiscsak volt az egészben, hogy valamivel már jobban kaptam levegőt, az orrsövényem nem volt olyan nagy és megszűnt a horkolás. Az orrom állapota miatt az őrület szélén álltam, amikor a szüleim azt mondták, hogy látják rajtam, hogy mennyire szenvedek miatta és támogatnak, hogy keressek egy plasztikai sebészt, aki tud kezdeni valamit a helyzettel, mert ez így nem maradhat. Remény csillant... (kötelező feltölteni képet, most ezt találtam, remélem látszik valamennyire. Ilyen állapotban volt a nózim az elrontott műtétek után. Néha kicsit jobb volt, időnként kevésbé volt lila.)