Ma vagyok 3 hetes és még mindig teljesen oda vagyok az eredménytől. Néha-néha még bedagad, a szemem között nem teljesen múlt még el a dagadás, esténként pedig az orrcsúcsom szeret feldagadni. Az orrdugulásom még most sem múlt el teljesen. A doktor úrral beszéltem és türelemre intett, jelenleg Novorin orrsprayt használok és maradt a tengervizes orrspray is, ez egésznap kitart így csak estére dugul be, ekkor megismétlen és reggelig szintén bírja. Ahogy telnek a napok egyre jobb igazából, már nem dugul be vákumosan (nem érzem nyelésnél tudjátok a dugulást) és a kellemetlen szag amely 2. hétnél kezdődött, is egyre ritkábban fordúl elő. Türelmes vagyok, legalábbis próbálok. Mindenkinek szívből ajánlom Járai Tamás doktor úrat, nagyon ügyes minden téren. Ha újra mennék akkor is őt választanám. És néhány szó annak aki fél: én is féltem és szerintem mindenki, én úgy vágtam bele, hogy most vagyok fiatal, most akarok szép lenni és nem 10-20 év múlva meglépni amikor azt mondanám, hogy “bár hamarabb mentem volna”! Ne hagyjátok, hogy a félelem vagy más irányítson, ha valami miatt nem érzitek egésznek magatokat, akkor tegyetek érte!

Gipszlevételre Pécsre mentem, a DaVinci klinikára Szeptember 20.-án. Mondanom sem kell mennyire izgultam. A doktor úr most is nagyon aranyos volt, ellátott néhány tanáccsal és jelezte, hogy vissza vár kontrol vizsgálatra. Na de az eredmény: hát mondanom sem kell, gyönyörű lett. Odáig és vissza vagyok azóta is, konkrétan repdes az önbizalmam és büszkén mutatom mindenkinek, hogy eddig szép voltam, mostmár gyönyörű (meg szerény is persze). A fül dugulásom egyből elmúlt, amint lekerült a gipsz, az orrdugulás sajnos nem teljesen.

Nos, aludni szintén csak másfél órát sikerült de!!! pozitívan ébredtem. Vissza tért a jókedvem. Ezért rövid lesz ez a poszt, fájdalmam ugyan úgy nem volt, gyógyszert egyáltalán nem szedtem. Az evés itt is még nehezen ment (30 percig ettem egy szelet pizzat). Néha-néha kitisztult az orrom, de azon keresztül lélegezni még mindig nem tudtam. És halálra untam magam…

Említettem az előző oldalon, hogy elkezdődött a harmadik mélypontom, ez a szombati nappal teljesedett ki. Mivel péntek éjszaka másfél órát aludtam és mellette végig szenvedtem az éjszakát, első körben, mert mindenhogy kényelmetlen volt feküdni, ülni, nem kötött le egy sorozat sem, nem volt érdekes már a TikTok sem, minden Reddites posztot elolvastam és halálra utam magam, már-már szenvedtem az unalomtól. Másodkörben elég időm volt ezáltal gondolkozni és hát persze mi máson jár az ember agya éjszaka: meg érte-e a műtét, megért-e ennyi pénzt, megért-e ennyi időt elfecsérelni, jó lesz-e az eredmény, mivan ha nem tetszik ami a gipsz alatt van, mivan ha szép de mégsem az amire vágytam, mivan ha görbe, ha puklis maradt, ha hullámos, ha ferde, ha soha többet nem kapok levegőt, ha örökké szájon át kell lélegeznem, mivan ha, mivan ha, mivan ha… Reggel 7-ig bírtam szenvedni és őrlődni az ágyban, mondhatni depressziósan keltem ki és nagyon magam alatt voltam, minden vágyam volt leszedni a gipszet és látni, hogy mi van alatta. Az egésznapom azzal telt, hogy tettem magam jobbról balra, balról jobbra és csak katogott az agyam, hogy ezt nem kellett volna bevállalnom, megbánást éreztem, megbántam, hogy mentem. Ekkor már nem voltam lila, sárga lett a szemem alatt, szomorkodásom végett aznap képet nem csináltam. Másnap már igen, így azt csatolom.

Ez volt az első nap, hogy felkeltem és már nem voltam álmos, nem húzott az ágy. Felébredés után, éreztem, hogy valami nem oké… Hamar rá is jöttem mi a bibi, hát a bal szemem nem nyílott ki, nem láttam vele. Tükörbe néztem és hát igen, belilultak a szemeim, és a dagadástól nem láttam. Anyukám szavaival élve, mikor meglátta, hogy reggelre egy világbajnok boxoló kinézetét vettem fel ennyit mondott: “ne izgulj fiam, ha te így nézel ki verekedés után, hogy nézhet ki a másik?”. Valahol olvastam jóval előtte, hogy ugyan megerőltetni magad nem szabad, de egy kis séta segít, hogy a dagadás lejebb engedjen. Így fogtam magam bekentem a lilaságot Nadálytő krémmel és egy kiló joghurttal elkezdtem az udvaron sétálni fel és alá. Annyira jól esett 3 nap után a levegőn lenni és mozogni, hogy közel 2 órát lébecoltam odakint. Ennek köszönhetően vagy a krémnek vagy a kettő kombinációjának, a dagadás teljesen elmúlt és a lilaságom elkezdett halványodni (fotón az első 2 séta előtti és 1 utánni kép). Ekkor már tudtam, hogy 8. nap a gipsz lekerül és elkezdődött a vissza számolás: 5 nap, 5 éjszaka volt a mottóm. Mivel egésznap nem aludtam, így nagy bátran időben lefeküdtem, hogy na majd este jól kialszom magam. Ahaaaa… Elkezdődött a harmadik fázis, a harmadik mélypont. 5 éjszaka alatt közel 10 órát aludtam, másfél órákat este.

A műtétre végül 2023. Szeptember 12.-én, kedden került sor az Art Medic klinikán. Én teljesen pozitívan éltem meg a műtét napját és az előtte lévő pár hetet is. A doktor úr asszisztense nagyon aranyos és segítőkész, szinte azonnal válaszolt mindig minden kérdésemre. A műtét előtt én jobban féltem az altatástól mint magától a műtéttől, felébredés után az nyugtatott, hogy túl vagyok rajta. Persze nem a műtéten, hanem az altatáson. Maga a műtét 13:00-kor kezdődött, nekem 11:00-ra kellett megérkeznem a klinikára. Az előttem lévő lány nagyon rosszul ébredt az altatásból, így mivel alapból attól féltem a legjobban nem kellett sok, hogy azzal a lendülettel inkább haza is menjek. Nagyon rám ijesztett azzal, hogy kiabálva könyörgött, hogy ne bántsák és, hogy nagyon fél, haza akar menni. Szerencsére a nővér megnyugtatott, hogy ez nem általános és nagyon ritkán fordul elő. Valamint az is segített, hogy az altató orvos is bejött hozzám, bemutatkozott és elmondta, hogyan fog zajlani az altatás, mi az ő feladata. Miútán szoltak, hogy mehetünk, kezem-lábam remegett, megszólalni se tudtam, csak követtem az utasításokat: papucsba becsoszogunk, köntöst levesszük, asztalra felfekszünk, nem félünk. Amint felfeküdtem azonnal be is takartak és szoltak, hogy kezdődik az altatás. Második mélypontom: fekszek egy takaró szerü valami alatt, idegen emberek vesznek körül, félek és inkább haza mennék, felnéztem: forgott a lámpa és fel is ébredtem, hát már kész is voltam. Tudni kell, hogy műtét után azonnal felköltenek és csitítanak, hogy próbálj meg aludni, hogy az altató hatása elmúljon. Mikor felköltöttek, őszinte leszek, úgy éreztem magam mint egy kemény buli után amikor ágyba kerülsz, jó kedved van, enyhén forog a szoba, liftezik a gyomrod. Nem mondom, hogy valami sokat tudtam aludni utánna, mert csak a kaján járt az eszem még azzal is álmodtam, olyan éhes voltam. Ébredés után kaptam enni és inni is, valamint még 3 órát bent kellett lenni. Nem volt fájdalmam, sem ébredéskor sem az utánna következő napokban. Elsőre úgy volt, hogy 2 hét múlva kerül le a gipsz, viszont amint felkeltem, már csak az járt a fejemben, hogy ezt a sz**t nagyon nagyon hamar lekell szedni, mivel kelemetlen volt, hogy van egy súly a fejemen, ami alatt igazából azt sem tudtam mivan, mi az eredmény. Mivel utolsó voltam aznap, így az aszisztens nő (akit innen is puszilok), beült hozzám és beszélgettünk, a végére igazából már mindenről. Nagyon-nagyon aranyos, talpra esett és dumás csajszi, akit igazából csak szeretni lehet és bármiben segít. 19:00 körül jött értem a párom és indultunk is haza. Mindent figyelembe véve, a klinikáról és az ott dolgozókról csak is jó véleményem van és bárkinek merem ajánlani őket! 300 kilóméter kocsikázás után, nehezen de olyan jót ettem, hogy el se hiszitek. Ágyba kerültem és azonnal alvás volt. Szerdát és csütörtököt is végig aludtam, a nappalokat és éjszakákat is, persze 2 óránként felkeltem mert sík szárazra száradt a nyelvem, szájpadlásom, torkom ami nagyon nagyon fájt (az orromon nem kaptam levegőt, teljes dugulás volt). Ajánlásra sem bírtam kifújogatni onnan semmit, mivel a fülem is be volt dugulva és fájt ha fújtam enyhén is (gyerek korom óta próblémás a fülem, a legapróbb huzattól is begyuladt mindig is, így ezzel inkább nem játszottam). Az evés nehezen ment, mivel nagyon húzódott a varrat ha ettem/mosolyogtam, de olyan étvágyam volt mint aki 2 hete nem evett. Néha éreztem, hogy lüktet az orrcsúcs, de nem fájt és mivel tényleg csak aludtam, szinte fel sem tűnt a dolog. Ami kellemetlenebb volt: töbször tüszögő rohamjaim voltam és azért az fájt, mivel a varrás feszült. Doki ajánlására tengervizes orrsprayt és nasivint használtam, ezek jól “takarítottak” odabent, mivel ugye fújni nem tudtam. Egy tipp: én évek óta szájszáradásra használom a Lipobase-Repair krémjét, ami most életmentő volt a szájonlélegzés ideje alatt. Ajánlom, hogy vegyetek egyett a műtét előtt, majd később megköszönitek.

Az előzőleg írt naplóm valamiért hiányosan került fel, ennek orvoslása miatt újra feltöltöm. Kérlek ezt vegyétek alapul, ez tartalmaz minden infót. Ma lett 3 hetes a nózim, így elérkezettnek tartottam az időt, hogy veletek is megosszam az elmúlt 3 hét történéseit. Szeretném az elején leszögezni, hogy közel 8 éve, még kiskamasz koromban döntöttem el, hogy biztosan műteni fogom az orromat. Sokak szerint nem kellenne hozzá nyulni, mert nem vészes, nem olyan csúnya. Igen, szemből nem is volt vele baj. De oldalról annál inkább. Nagyon utáltam, hogy nem tudok oldalról képet csinálni, más által készített képen/videón szégyen érzetem volt, amikor megláttam hogy mekkorra és milyen boszorkányos. Utáltam, ha oldalról néztek, mert tudtam, hogy mit látnak. Azt ami a legynagyobb gyenge pontom, amivel nem tudok mit kezdeni, nem tudom lesminkelni, hogy eltünjön, nem tudom eltakarni. Az ott van és nem rejtegethető… Orrsövényferdülésem is volt, így nagyon fontos szempont volt, hogy az orvos akit végül választok ne csak plasztikai sebész legyen, hanem fül-orr-gégész is. Az alábbi orvosoknál voltam konzultáción: 2021: Doleviczényi Zoltán 2022: Varga Klára 2022: Kárász Tamás 2022: Járai Tamás Én alapból Járaihoz mentem volna, viszont mikor elkezdtem időpontokat kérni, a doktor úr még csak Pécsen rendelt és műtött. Talán ezért is húzodott el ennyire a műtétem, viszont ahogy megtudtam, hogy már Pesten is dolgozik, gondolkozás nélkül hívtam és kértem időpontot. Már az első pillanattól éreztem, hogy nála van a helyem és nála éreztem azt, hogy biztosan őt akarom. Ez az érzés a másik 3 dokinál sajnos nem volt. És nem tudásra alapozom ezt a tényt, mert mind a három orvos megtudta volna csinálni szerintem azt amit kérek, viszont mindenkinél hiányzott valami. Sosem szerettem volna apró pisze baba orrot, a természetességre vágytam, kisebb kivitelezésben.