Túl vagyok a műtéten, ma vagyok éppen 3 hetes. Minden zökkenőmentesen zajlott. Furcsaság, hogy a tokzsugoros mellemben dupla tok alakult ki. A doktor úr sem igazán tudott rá választ adni, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen még csak egyetlen műtétem volt. Az eredeti vágásaim között majd 3 cm eltérés volt, a doktor úr valahogy ezeket is egy szintbe hozta, és a régieknek nem látom nyomát. Ez a műtét sokkal jobban fájt mint az első, bár ezt is úgymond könnyen viseltem, karjaimat tökéletesen tudtam mozgatni az elejétől kezdve. 1-2 nap fájdalomcsillapító mellett teljesen el tudtam látni magamat. Csütörtökön műtöttek, hétfőn már home officeban dolgozni tudtam. Végül egyel kisebb implant került be mint az eredetileg tervezett, az ugyanennek a magas profilja lett volna. Így a 495 helyett 440cc lett. Ezt így utólag kicsit sem bánom, mert így is eléggé " kiáll". Abban egyeztünk meg a doktor úrral, hogy a bimbókhoz csak akkor nyúljon ha nagyon muszáj, nem baj ha nem lesznek tökéletesen középen, ez számomra elfogadható. Így elég lesz majd csak akkor, ha esetleg a későbbiekben felvarrásra lenne majd szükség. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, remélem ezzel most már nem lesz problémám. A Doctor 24 nagyon igényes, profi hely, kedves ápolókkal. Ebédre kaptam levest, és csirkemellet krumplipürével.

Általában mindenki csak az elégedett eredményt osztja meg, ezért gondoltam úgy, megosztom az én történetemet, hátha segít másnak is. Mikor én kezdtem aggódni hogy gond van, nagyon kevés képet, és információt találtam a műtét utáni szövődményekről. Kb. 2 éve döntöttem a mellnagyobbítás mellett, 2 gyermekem szoptatása, és nagy fogyás után, kb semmi nem maradt, túlzás nélkül, két kis cafat. Egy konzultációra mentem csak el, Bajusz Huba doktor úrhoz Szegedre, és mivel az orvos kedves volt, szimpatikus, és hozzáértőnek tűnt, nem keresgéltünk tovább a férjemmel, bele is vágtunk. 175 cm, és 65-67 kg vagyok, nem vagyok egy kis termetű nő. Természetes hatású, de azért nagy melleket szerettem volna. Az orvos az adottságaim alapján 330 cc anatómiai implantot javasolt, sőt, valójában egyel kisebb méretet, ez a 330 is az én kérésemre lett berakva. Nem nagyon tudtuk elképzelni milyen lesz, és képet sem vittünk hogy mi az elképzelés, ezt ma már biztosan másképp csinálnám. Teljesen laikusan vágtam bele. A műtétet könnyen viseltem,nem volt semmi komplikáció. Mikor először tükörbe néztem, nagyon kicsinek láttam, de azért nem voltam szomorú, mert a kiinduláshoz képest bármi csak jobb lehetett. Nagyobbat szerettem volna, de végül azért megbarátkoztam velük, mert tényleg csak jobb lehetett, mint amilyen volt. A bal oldali mellem mindig olyan fura volt, úgy hívtam kis satnya, és betudtam a rossz kiindulási alapomnak és asszimetriámnak. Kb, egy éve voltak meg, mikor ijedten vettem észre a tükörben, hogy olyen mintha nagyobb lenne a bal oldali mellem. Aztán csak egyre nagyobb és nagyobb lett, és alul megjelent egy vörös folt, ami azóta is ott van. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem. Elmentem uh-ra, ahol csak folyadékot mutattak ki, más eltérést nem. Felkerestem az orvosomat, aki azzal nyugtatott, hogy biztosan beteg voltam, és ez a gyulladás, ráhúzódott a mellemre, szedjek cataflamot 3 hétig, szerinte rendbe fog jönni. Így is történt,örültem hogy ezek szerint van ilyen, és bíztam benne, hogy el is felejthetem az aggódást. Kb. 3 hónap múlva újra elkezdett telítődni, ekkor gyulladáscsökkentő hatására ismét elmúlott. Nem voltam közben beteg, elkezdtem mindenféle kivizsgálásra járni, hogy mi lehet amivel valójában gond van, ami aztán ilyen tünet formájában mutatkozik meg. Semmit nem találtunk. Tavaly november végén harmadszorra is elkezdett nagyobb lenni, ekkor már nagyon el voltam keseredve, viszont az eddigiekhez képest nagyon gyorsan visszahúzódott. Majd ezután meglepetten vettem észre, hogy olyan mintha elkezdett volna összemenni. Újra uh, és orvos, én ekkor már biztos voltam benne hogy tokzsugorodás lesz. Az orvosom még mindig biztatni próbált, hogy nem olyan vészes ez, és szerinte ez baker 1-es stádiumú zsugor, és várjunk még, mert lehet hogy itt megáll a folyamat. Ezt meglepve hallgattam, mert én azt olvastam, ahol már szemmel látni, és érezni is lehet fájdalmat, az már a 3-4-es kategória. Egyre többet éreztem a hol szorító, hol szurkáló érzést. Gyakran van 37,2 körüli testhőm, és rossz a közérzetem. Arra jutottunk a férjemmel, ez így nem maradhat, de abban is biztos voltam, az eredeti orvosomhoz már nem szeretnék visszamenni. Nem hibáztatom őt, nem vagyok kompetens eldönteni, hogy ez rossz orvosi technika miatt, vagy az én adottságaim, esetleg nem megfelelő óvatosságom miatt alakulhatott-e ki. Tudtam, hogy kizárólag tokkivétellel együtt járó csere jöhet szóba, ha lehet egy lépésben, ha nem, az sem baj, de ez kerüljön ki belőlem, mert rányomja a bélyegét a napjaimra. Keresgélni kezdtem, melyik orvos ügyes ebben, és sokszor felbukkant dr. Regőczi Tamás neve, így nemrég jártam is nála egy konzultáción. Ő is megállapította egyértelműen a tokzsugort, illetve szerinte a jobb oldali sincs rendben, ki van csúszva oldalra, és lehet hogy el is van fordulva. Március 31-én lesz a rekonstrukciós műtétem, kiveszi az implantokat és tokokat, majd helyettük 495cc-s pu bevonatú kerek implantok kerülnek. HA szerencsém lesz, nem kell bimbókorrekció, de lehet hogy arra is szükség lesz. Csak reménykedni tudok, hogy ezzel az implanttal nem lesz gondom, és végre visszakaphatom a nőiességemet. Ha ez sem megy, akkor fájó szívvel visszatérünk a kiindulási alaphoz. Regőczi doktor rendkívül szimpatikus, érthető, barátságos. Ezen a konzultáción már sokkal pontosabban fogalmaztam, és képekkel is készültem. Nagyon várom a végeredményt, utána jelentkezem újra a képekkel és tapasztalatokkal. A tokzsugoros állapotot lefotóztam több szögből is.